Ma már nemigen vannak százezres fogyások a hazai könyvpiacon, a bevezetett szerzők többsége örül az új címnél az évi öt-tízezres eladásnak is, a húszezer már igen nagy szám. De mi a helyzet az elsőkönyves, vagy a korábban esetleg már megismert, nem annyira sikeres szerzőkkel?

Ha manapság a kezembe akad egy olyan kézirat, ami nekem nagyon tetszik és hiszek benne, de az íróját még alig, vagy egyáltalán nem ismerik, csak azért merek kétezer példányt nyomni, mert ezer példány alatt már nemigen látható az üzletekben maga a könyv, ha mindenhová be akarom vinni (könyvesboltok, hipermarket, online üzletek), és valójában darabszámra olcsóbban jön ki a nyomás kétezer példányra. Ilyenkor azt is mérlegelem, hogy az utánnyomással újabb ezer példányra sokkal magasabb lesz a végösszeg. De a tapasztalatom az, hogy egy új író első – vagy a kiadómban első – kötetét nem annyira könnyű több ezres példányszámban eladni, főleg, ha a szerző nem fejt ki kiadótól függetlenül aktivitást, nem építi íróként magát. 

Amikor a cím buktat meg egy könyvet

Egy jó könyv is megbukhat, ha nem találja meg a célcsoportját, ha elvész a többi kötet között és még sorolhatnám, de a siker a címen és a borítón is múlik, ezek a könyv saját marketingeszközei. Ezekkel is nagyot lehet hibázni. Pár éve találtam egy nagyon vicces, helyes, csajos sorozatot az Amazonon (aki olvassa Janet Evanovich regényeit, annak mondom: hasonló a stílus, csak nekem még jobban tetszik), és amikor a szerkesztő ötletet adott a sorozatcímre: Go-go girl…, nagyon boldogok voltunk. Az első részben a tanárnőként dolgozó fiatal csaj beáll kábé tíz percre táncosnőnek egy bárba, és rögtön gyilkosság tanúja lesz. Ez a pár soros epizód adta a sorozat címét számunkra (az eredeti címet nem tudtuk használni, az a magyar piacon nemigen keltett volna érdeklődést). Go-go girl nyomoz lett az első rész címe, a borító is a go-góra hajaz. Azt reméltem, hogy a vicces tartalom, az erre utaló fülszöveg miatt azonnal több ezren megveszik. Úgyhogy jó merészen megrendeltem a nyomdától vagy négy-ötezer példányt. Kikerült a regény a boltokba, a webshopunk főoldalára. És csak néztem, nem hittem a szememnek. A fogyás szinte nulla volt (a könyvesboltokban az első hónapokban egy-kétszáz példány ment el, a webshopunkban sem sokkal több), úgyhogy hoztam is ki rá rögtön a második részt. Go-go girl és a lopott ékkő címmel. Aztán a harmadikat, negyediket: mind nagyon jó, és reméltem, majd magukkal rántják a többit, az egész, addig kint megjelent, a kiadónk által lefordíttatott sorozatot.

Az lett a vége, hogy itt állok címenként több mint ezer eladatlan példánnyal, de az elsőből szerintem még két-háromezer is maradt.

Sokakkal konzultálva azt állapítottam meg, hogy sorozatcím az, ami nem tetszik az olvasóknak. Aki már elolvasta a sorozatot, imádja: de a visszajelzések szerint a cím egész mást sugall, mint ami a tartalom. Mostanra Amerikában még két újabb része megjelent a sorozatnak, de egyelőre nem merem megvenni a jogokat és megjelentetni az ötödik-hatodik kötetet, mert az első négy rész is alig-alig fogy. Gondolkozom azon is, hogy sorozatcímet és címeket cserélünk, a megmaradt példányokról (több ezer példányunk maradt a négy részből) levágatom a borítót és újat rakatok rájuk, új címekkel, új borítókkal, de még nem kezdtem bele, mert ilyenkor a jogtulajdonossal egyeztetünk előre a címekről, változtatásokról, aztán jöhet a visszahívás a kereskedelemből, újra a nyomda, és akkor ott tartok, hogy én még mindig hiszek a sorozatban és újra beleöltem egy csomó pénzt – a vásárlók pedig vagy megveszik, vagy nem. Természetesen ez az én kockázatom, csak mivel kis kiadóm van, amit a saját pénzemből hoztam létre, és nincsenek befektetők, szponzorok, így inkább azokba a könyvekbe próbálok invesztálni elsősorban (és itt a sajátjaimat kell elsőként említenem), amelyek üzletileg is sikeresek.

Tudomásom szerint az Amerikában meglehetősen sikeres Janet Evanovich-sorozat is megbukott Magyarországon (bár akik olvasták, imádták, és ma is elég sokan angolul olvassák itthon is), ott sorozatcímet cseréltek az új kiadáson, de vagy az a cím sem lett ütős, vagy másért, de a lényeg, hogy sajnos nem lett siker, pedig a saját kategóriájában "indult", jó helyre pozícionálták, a fordítás is remekül sikerült. Vannak ilyen kudarcok, hiszel egy könyvben, aztán nem hozza, amit vártál tőle: ilyenkor azért a kiadó a saját háza táján is keresgélheti a hibát, ahogy én is teszem a Go-go girl-sorozattal kapcsolatban.

Évi tizenötezerből egy a tiéd

Magyarországon évente körülbelül 15 000 cím jelenik meg. Ebből egy a tiéd. Mit teszel érte, hogy megtalálják a könyvesboltban? Csak azt teheted, hogy odairányítod az olvasót, célirányosan keresse a regényedet. Mondhatod, hogy ez a kiadód dolga lenne, nyilván a kiadó meg is teszi, amit tud/akar, de egy könyvesboltban dolgozó ismerősöm azt mondja, a hozzájuk beérkező új könyveknek legalább a felét kis kft-k, pici kiadók adják ki, amelyekről még sosem hallott korábban. Alacsony példányszámban nyomott könyvekből kap 1-2-3 példányt, amit még kitenni sem tudnak igazán a boltban. Ördögi kör: ha nagy példányszámban nyomják ki a könyvet, az nagy rizikó, mert a kiadó nyakán maradhat a hatalmas mennyiség, ha viszont keveset nyomtatnak, akkor nehéz észrevehetővé válni. A szerzői kiadással is ez a probléma: a saját pénzedet rizikózod, és ha keveset nyomtatsz, be sem jön a befektetett költség, ha sokat, akkor a rengeteg eladatlan példányt tárolhatod a padláson, vagy osztogathatod ingyen vagy nyomdaáron az ismerőseidnek.

Mit tehetsz a saját sikeredért?

Visszatérek a vesszőparipámhoz, az e-könyvekhez. Azt tanácsolom, ha nem találsz kiadót, ne csüggedj, hanem próbáld meg saját magad kiadni a regényedet e-könyvben. Sőt talán jobban is jársz, ha nem rögtön egy kiadónál kezdesz, mert az e-könyv elkészíttetése nem annyira nagy befektetés, és kísérletezhetsz vele. Adhatod ingyen egy ideig (ne sokáig, mert az ingyenkönyvnek igazán nincs értéke sokak szemében – de az elején olyanok is le fogják tölteni, akik valóban beleolvasnak, vagy elolvassák majd), és miután az ingyenesség véget ér, én továbbra sem áraznám nagyon magasra. Az árazással rengeteget kísérletezhetsz a különféle platformokon. Facebook-oldalon és Facebook-csoportban hihetetlen nagy tábort építhetsz fel.

Ezek után, már kisebb-nagyobb olvasótábort magadénak tudva igazi figyelmet lehet kivívni egy kiadótól. Mert a kiadó szívesebben épít fel úgy egy szerzőt, ha látja, hogy az író rendszeresen kommunikál az olvasókkal, és mindent megtesz azért, hogy sokakhoz jusson el a könyve. Vagyis: felkérésre, határidőre elkészül rövidebb anyagokkal, például magazinoknak tárcát ír vagy akár könyvajánlót, részt vesz írói kihívásokban, interjúkat ad, ha szükséges, blogot vezet, mesél egy kicsit magáról, ha újságírók keresik. Ez első olvasásra talán nem tűnik nehéznek, azonban munkát igényel, és folyamatos “ittlétet”, akkor, amikor szerzőként inkább “ott” lennél, a regényedben, vagy amikor egyébként dolgoznod kell a megélhetésedért a munkahelyeden.

Mivel a legtöbb író azért ír, mert írnia kell, mert írni szeret, és nem tud enélkül élni, nem a legfontosabb a megjelenés. Jó, persze, igazi bónusz, amikor eljut a könyvünk az olvasókhoz, de ha ez nincs kilátásban, akkor is írunk. És ez az, ami erőt ad ahhoz, hogy egy-egy könyvkiadós kudarc se vegye el a szerző kedvét a folytatástól. 

Tudom, hogy sokak számára kiábrándító ez a bejegyzés. De azt is tudom, hogy van olyan szerző, akinek a regényét 400 vagy 500 példányban adták ki, így nem tud eljutni az olvasók tömegeihez (az alacsony példányszám és a reklám teljes hiánya miatt). 

Éppen ezért elsősorban azt szeretném kiemelni, hogy mi az, amit te magad megtehetsz a sikerért. Hiszen gyakran igazságtalan az élet, és pontosan tudjuk, hogy amikor a tévében látott személyiségek mondjuk egy regénnyel jelentkeznek (amit talán nem is ők írtak), akkor lesz nagy példányszám, lesz bolti reklám, tévéreklám, online hirdetés, plakát a busz oldalán, és még sorolhatnám. De addig is, amíg nem futsz be te is a tévében, érdemes kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek nem túl drágák vagy akár ingyenesek, és amelyekkel mégis el lehet jutni az olvasókhoz. Mert azt ne feledjük, hogy egy jó regényt az egyik olvasó ajánlja a másiknak, és a könyv anélkül is sikeres lehet, hogy a reklámjába fektettek volna egy csomó pénzt. Tehát érdemes olvasótalálkozókat szervezni, ingyenpéldányt osztani (e-könyvben), beszélgetni a Facebookon, videókat készíteni, olvasóktól ajánlószövegeket begyűjteni, előzetest osztogatni a készülő könyvből. Én annak idején a rövidebb írásaim megjelenése előtt tesztolvasókat kerestem, egy nyilvános eseményen lehetett elolvasni – és később véleményezni – a kinyomtatott kéziratot, amit az esemény végén visszakértem. Imádták az olvasóim, manapság a hosszú regényekkel ezt már nem szeretném bevezetni, de nektek, elsőkönyveseknek szívből ajánlom. Azoknak, akik még csak írják a regényüket, és még a kiadókeresés hátravan, azt tanácsolom, már most kezdjétek el építgetni az olvasótáborotokat a fenti eszközök segítségével, szervezzétek meg a tesztolvasást (kik vegyenek részt benne, mi “jár” az előolvasás lehetőségéért cserébe, hol publikáljátok majd a véleményeket, online vagy személyes tesztolvasás lesz stb.). Minél több módon és csatornán kommunikáltok már most az olvasókkal, annál nagyobb az esély egy kiadói szerződésre, és arra, hogy magasabb induló példányszámban, kiadói marketinggel jelenjen meg majd az első könyvetek.