Hány példányt lehet eladni a könyvből? – ezt a kérdést nagyon sokszor hallottam már. Az a rossz hírem, hogy ma már nehezebb több ezer példányt eladni egy címből, de rögtön biztatlak is: ha a kiadó és te is megteszel mindent, hogy sokakhoz jusson el a könyved, akkor nincs lehetetlen.
Amióta létrehoztam a saját könyvkiadómat, rálátok más szerzők eladási adataira is. Igaz, ez kicsit félrevihet, mert az általam bevezetett szerzők iránt elsősorban a Fejős Éva-olvasók érdeklődnek, de természetesen a könyvesboltokban véletlenül is ráakadhat egy vásárló egy új szerző kötetére; más kérdés, hogy kibírja-e a pénztárcája, hogy több ezer forintért ismerkedjen valami újjal, és ne csak a régi, szeretett szerzői köteteit vegye meg.
Mielőtt továbbmennék, mondok néhány szót a saját számaimról. Amikor még az Ulpius volt a kiadóm (2008-2012 között), a fogyásjelentések szerint egy új címemből több mint húszezer kötetem fogyott el. Ez köszönhető volt az Ulpius nagyon erős marketingjének és saját bolthálózatának is – amellett, hogy a történeteimet gyorsan megszerették az olvasók –, azonban tény, hogy az új címeim eladása nem feltétlenül lassult le nagyon az egy év után sem, például öt év alatt a Hotel Bali több mint ötvenezer példányban kelt el (és még ma is néhány ezret megvásárolnak belőle évente).
Akkoriban, vagyis 2013. előtt az olvasók rászoktak az akciókra, elsősorban az Ulpius vitte ebben a prímet (2+1, 1+1, 3+2 stb.), és ez nagyon sokat jelenthetett egy szerző felépítésében, mert rengeteg új olvasót hozhatott, ugyanakkor szinte totál a padlóra küldte a könyvpiacot. Emlékszem, nagyon sok olvasó azt kérdezte tőlem is, ha megkap egy könyvet egy másik mellé ingyen, akkor miért fizessen a kettőért kétszer 3000 forintot?
Az Ulpius bedőlése és az Alexandra-boltok átalakulása után síri csönd támadt a könyvpiacon. A vásárlók nem értették, miért kellene 3-4000 forintot fizetniük egy könyvért, ha addig jóval olcsóbban hozzájuthattak sikerszerzők köteteihez is. (Ami azért kristálytisztán jelezhette volna előre a végjátékot, hiszen például az Ulpius is fizette a rengeteg üzletre a bérleti díjat, a bérköltségeket, kellett – volna – fizetniük a nyomdát, a közreműködőket, a szerzőket; vagyis lehetetlen 1000-1500 forintos könyvárból gazdaságosan működtetni az egész rendszert.)
Az Ulpius végjátéka és a nagy csend után lassan szerencsére újra feléledt a könyvpiac, bár ma már nincsenek hatalmas akciók. Hiszen ki akar folyamatosan mínuszos lenni, vagy nullára kijönni? Tartozni szerzőknek, fordítóknak, szerkesztőknek, grafikusoknak, tördelőknek, nyomdáknak, és minden más közreműködőnek?
Azonban éppen a magas könyvárak miatt már nem vásárolnak egyetlen, vágyott könyv helyett tízet az olvasók (és sokan már az e-könyveket preferálják, vagy külföldi regény esetén inkább az eredeti nyelven megjelent e-könyvet veszik meg). A vevők nagyon sokszor célirányosan mennek a könyvesboltba, és a magas könyvárak (amelyek részint azért ilyen magasak, mert a terjesztők és kereskedők 55-65 %-át is elvihetik az árnak) miatt nehezen csábulnak el, kisebb eséllyel ismerkednek meg számukra még új szerzők köteteivel. Természetesen az én eladásomat is érinti ez a folyamat, csakhogy a boltokban kieső eladást a saját kiadóm webshopjában nagyjából be tudom hozni. A webshopban azért tudom olcsóbban árulni a könyveket, mert a csomagolási, webshop-karbantartási jutalék és a tárolás költsége alacsonyabb, mint a terjesztői-kereskedelmi jutalék. A webshop bevezetése hosszú ideig tartott és elég sok hirdetést kellett és kell közzétennem, azonban a hozzám és a regényeimhez ragaszkodó olvasóim ma már gyakran nálam veszik meg előrendelésben, olcsóbban a könyveimet, és az általam kínált más szerzők könyveit is. Így a saját új címeimre nagyjából érvényes ma is az első évi tizenöt-húszezres fogyás, persze nem mindegyikre, hanem csak a fikciós regényekre. De mindenképpen megdrágult a vevőszerzés és lelassult az eladási folyamat, ez annak is köszönhető, hogy nincsenek hatalmas akciók, hiszen lehetetlen hosszú távon életben maradni, ha olcsóbban adod a könyvet, mint amennyi a költséged. Csak egy példa a fogyás lelassulására, a Hotel Balival szemben: a Nápolyi vakáció című regényem 2013 telén, vagyis lassan hat éve jelent meg, és most tart nagyjából 34-35 ezer eladott példánynál, míg annak idején a Hotel Bali öt év alatt több mint 50 ezer példányban fogyott el.
Egy elsőkötetes szerzőt bevezetni a piacra – éppen a fenti folyamatok miatt – nem egyszerű, de nem is lehetetlen. A legjobb, ha a kiadónak van rá többmilliós marketingbüdzséje (na ez az, ami általában nincs, vagy csak olyan kiemelt szerzők kapják meg, akiket gyakran láthatunk a tévében), de ha nem áll rendelkezésre ilyen nagy marketingkeret, akkor más eszközöket kell igénybe venni – figyelemmel arra, hogy a könyvesboltban az újdonságok is csak néhány napig látszanak, mert az újdonság is csak néhány napig újdonság ebben a hatalmas zajban, amikor van olyan nap, hogy akár száz cím is megjelenik.
Legközelebb az elsőkötetes szerzők köteteinek fogyásáról, olvasókhoz való eljutásáról, eljuttatásáról írok. Addig is, ha részt vennétek a Regényíró november kihívásban, és szeretnétek egymástól, tőlem egy kis segítséget kapni hozzá, lépjetek be a Regényíró november csoportba a Facebookon.