Fejős Éva

Fejős Éva

Mit tehetsz azért, hogy a regényedet sokan olvassák?

Csapdák és ötletek

2019. október 21. - Fejős Éva

 

Ma már nemigen vannak százezres fogyások a hazai könyvpiacon, a bevezetett szerzők többsége örül az új címnél az évi öt-tízezres eladásnak is, a húszezer már igen nagy szám. De mi a helyzet az elsőkönyves, vagy a korábban esetleg már megismert, nem annyira sikeres szerzőkkel?

evi_15_ezer_uj_cim.png

 

Ha manapság a kezembe akad egy olyan kézirat, ami nekem nagyon tetszik és hiszek benne, de az íróját még alig, vagy egyáltalán nem ismerik, csak azért merek kétezer példányt nyomni, mert ezer példány alatt már nemigen látható az üzletekben maga a könyv, ha mindenhová be akarom vinni (könyvesboltok, hipermarket, online üzletek), és valójában darabszámra olcsóbban jön ki a nyomás kétezer példányra. Ilyenkor azt is mérlegelem, hogy az utánnyomással újabb ezer példányra sokkal magasabb lesz a végösszeg. De a tapasztalatom az, hogy egy új író első – vagy a kiadómban első – kötetét nem annyira könnyű több ezres példányszámban eladni, főleg, ha a szerző nem fejt ki kiadótól függetlenül aktivitást, nem építi íróként magát. 

 

Amikor a cím buktat meg egy könyvet

Egy jó könyv is megbukhat, ha nem találja meg a célcsoportját, ha elvész a többi kötet között és még sorolhatnám, de a siker a címen és a borítón is múlik, ezek a könyv saját marketingeszközei. Ezekkel is nagyot lehet hibázni. Pár éve találtam egy nagyon vicces, helyes, csajos sorozatot az Amazonon (aki olvassa Janet Evanovich regényeit, annak mondom: hasonló a stílus, csak nekem még jobban tetszik), és amikor a szerkesztő ötletet adott a sorozatcímre: Go-go girl…, nagyon boldogok voltunk. Az első részben a tanárnőként dolgozó fiatal csaj beáll kábé tíz percre táncosnőnek egy bárba, és rögtön gyilkosság tanúja lesz. Ez a pár soros epizód adta a sorozat címét számunkra (az eredeti címet nem tudtuk használni, az a magyar piacon nemigen keltett volna érdeklődést). Go-go girl nyomoz lett az első rész címe, a borító is a go-góra hajaz. Azt reméltem, hogy a vicces tartalom, az erre utaló fülszöveg miatt azonnal több ezren megveszik. Úgyhogy jó merészen megrendeltem a nyomdától vagy négy-ötezer példányt. Kikerült a regény a boltokba, a webshopunk főoldalára. És csak néztem, nem hittem a szememnek. A fogyás szinte nulla volt (a könyvesboltokban az első hónapokban egy-kétszáz példány ment el, a webshopunkban sem sokkal több), úgyhogy hoztam is ki rá rögtön a második részt. Go-go girl és a lopott ékkő címmel. Aztán a harmadikat, negyediket: mind nagyon jó, és reméltem, majd magukkal rántják a többit, az egész, addig kint megjelent, a kiadónk által lefordíttatott sorozatot.

 

Az lett a vége, hogy itt állok címenként több mint ezer eladatlan példánnyal, de az elsőből szerintem még két-háromezer is maradt.

 

Sokakkal konzultálva azt állapítottam meg, hogy sorozatcím az, ami nem tetszik az olvasóknak. Aki már elolvasta a sorozatot, imádja: de a visszajelzések szerint a cím egész mást sugall, mint ami a tartalom. Mostanra Amerikában még két újabb része megjelent a sorozatnak, de egyelőre nem merem megvenni a jogokat és megjelentetni az ötödik-hatodik kötetet, mert az első négy rész is alig-alig fogy. Gondolkozom azon is, hogy sorozatcímet és címeket cserélünk, a megmaradt példányokról (több ezer példányunk maradt a négy részből) levágatom a borítót és újat rakatok rájuk, új címekkel, új borítókkal, de még nem kezdtem bele, mert ilyenkor a jogtulajdonossal egyeztetünk előre a címekről, változtatásokról, aztán jöhet a visszahívás a kereskedelemből, újra a nyomda, és akkor ott tartok, hogy én még mindig hiszek a sorozatban és újra beleöltem egy csomó pénzt – a vásárlók pedig vagy megveszik, vagy nem. Természetesen ez az én kockázatom, csak mivel kis kiadóm van, amit a saját pénzemből hoztam létre, és nincsenek befektetők, szponzorok, így inkább azokba a könyvekbe próbálok invesztálni elsősorban (és itt a sajátjaimat kell elsőként említenem), amelyek üzletileg is sikeresek.

Tudomásom szerint az Amerikában meglehetősen sikeres Janet Evanovich-sorozat is megbukott Magyarországon (bár akik olvasták, imádták, és ma is elég sokan angolul olvassák itthon is), ott sorozatcímet cseréltek az új kiadáson, de vagy az a cím sem lett ütős, vagy másért, de a lényeg, hogy sajnos nem lett siker, pedig a saját kategóriájában "indult", jó helyre pozícionálták, a fordítás is remekül sikerült. Vannak ilyen kudarcok, hiszel egy könyvben, aztán nem hozza, amit vártál tőle: ilyenkor azért a kiadó a saját háza táján is keresgélheti a hibát, ahogy én is teszem a Go-go girl-sorozattal kapcsolatban.

 

Évi tizenötezerből egy a tiéd

Magyarországon évente körülbelül 15 000 cím jelenik meg. Ebből egy a tiéd. Mit teszel érte, hogy megtalálják a könyvesboltban? Csak azt teheted, hogy odairányítod az olvasót, célirányosan keresse a regényedet. Mondhatod, hogy ez a kiadód dolga lenne, nyilván a kiadó meg is teszi, amit tud/akar, de egy könyvesboltban dolgozó ismerősöm azt mondja, a hozzájuk beérkező új könyveknek legalább a felét kis kft-k, pici kiadók adják ki, amelyekről még sosem hallott korábban. Alacsony példányszámban nyomott könyvekből kap 1-2-3 példányt, amit még kitenni sem tudnak igazán a boltban. Ördögi kör: ha nagy példányszámban nyomják ki a könyvet, az nagy rizikó, mert a kiadó nyakán maradhat a hatalmas mennyiség, ha viszont keveset nyomtatnak, akkor nehéz észrevehetővé válni. A szerzői kiadással is ez a probléma: a saját pénzedet rizikózod, és ha keveset nyomtatsz, be sem jön a befektetett költség, ha sokat, akkor a rengeteg eladatlan példányt tárolhatod a padláson, vagy osztogathatod ingyen vagy nyomdaáron az ismerőseidnek.

 

Mit tehetsz a saját sikeredért?

Visszatérek a vesszőparipámhoz, az e-könyvekhez. Azt tanácsolom, ha nem találsz kiadót, ne csüggedj, hanem próbáld meg saját magad kiadni a regényedet e-könyvben. Sőt talán jobban is jársz, ha nem rögtön egy kiadónál kezdesz, mert az e-könyv elkészíttetése nem annyira nagy befektetés, és kísérletezhetsz vele. Adhatod ingyen egy ideig (ne sokáig, mert az ingyenkönyvnek igazán nincs értéke sokak szemében – de az elején olyanok is le fogják tölteni, akik valóban beleolvasnak, vagy elolvassák majd), és miután az ingyenesség véget ér, én továbbra sem áraznám nagyon magasra. Az árazással rengeteget kísérletezhetsz a különféle platformokon. Facebook-oldalon és Facebook-csoportban hihetetlen nagy tábort építhetsz fel.

Ezek után, már kisebb-nagyobb olvasótábort magadénak tudva igazi figyelmet lehet kivívni egy kiadótól. Mert a kiadó szívesebben épít fel úgy egy szerzőt, ha látja, hogy az író rendszeresen kommunikál az olvasókkal, és mindent megtesz azért, hogy sokakhoz jusson el a könyve. Vagyis: felkérésre, határidőre elkészül rövidebb anyagokkal, például magazinoknak tárcát ír vagy akár könyvajánlót, részt vesz írói kihívásokban, interjúkat ad, ha szükséges, blogot vezet, mesél egy kicsit magáról, ha újságírók keresik. Ez első olvasásra talán nem tűnik nehéznek, azonban munkát igényel, és folyamatos “ittlétet”, akkor, amikor szerzőként inkább “ott” lennél, a regényedben, vagy amikor egyébként dolgoznod kell a megélhetésedért a munkahelyeden.

 

Mivel a legtöbb író azért ír, mert írnia kell, mert írni szeret, és nem tud enélkül élni, nem a legfontosabb a megjelenés. Jó, persze, igazi bónusz, amikor eljut a könyvünk az olvasókhoz, de ha ez nincs kilátásban, akkor is írunk. És ez az, ami erőt ad ahhoz, hogy egy-egy könyvkiadós kudarc se vegye el a szerző kedvét a folytatástól. 

 

Tudom, hogy sokak számára kiábrándító ez a bejegyzés. De azt is tudom, hogy van olyan szerző, akinek a regényét 400 vagy 500 példányban adták ki, így nem tud eljutni az olvasók tömegeihez (az alacsony példányszám és a reklám teljes hiánya miatt). 

 

Éppen ezért elsősorban azt szeretném kiemelni, hogy mi az, amit te magad megtehetsz a sikerért. Hiszen gyakran igazságtalan az élet, és pontosan tudjuk, hogy amikor a tévében látott személyiségek mondjuk egy regénnyel jelentkeznek (amit talán nem is ők írtak), akkor lesz nagy példányszám, lesz bolti reklám, tévéreklám, online hirdetés, plakát a busz oldalán, és még sorolhatnám. De addig is, amíg nem futsz be te is a tévében, érdemes kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek nem túl drágák vagy akár ingyenesek, és amelyekkel mégis el lehet jutni az olvasókhoz. Mert azt ne feledjük, hogy egy jó regényt az egyik olvasó ajánlja a másiknak, és a könyv anélkül is sikeres lehet, hogy a reklámjába fektettek volna egy csomó pénzt. Tehát érdemes olvasótalálkozókat szervezni, ingyenpéldányt osztani (e-könyvben), beszélgetni a Facebookon, videókat készíteni, olvasóktól ajánlószövegeket begyűjteni, előzetest osztogatni a készülő könyvből. Én annak idején a rövidebb írásaim megjelenése előtt tesztolvasókat kerestem, egy nyilvános eseményen lehetett elolvasni – és később véleményezni – a kinyomtatott kéziratot, amit az esemény végén visszakértem. Imádták az olvasóim, manapság a hosszú regényekkel ezt már nem szeretném bevezetni, de nektek, elsőkönyveseknek szívből ajánlom. Azoknak, akik még csak írják a regényüket, és még a kiadókeresés hátravan, azt tanácsolom, már most kezdjétek el építgetni az olvasótáborotokat a fenti eszközök segítségével, szervezzétek meg a tesztolvasást (kik vegyenek részt benne, mi “jár” az előolvasás lehetőségéért cserébe, hol publikáljátok majd a véleményeket, online vagy személyes tesztolvasás lesz stb.). Minél több módon és csatornán kommunikáltok már most az olvasókkal, annál nagyobb az esély egy kiadói szerződésre, és arra, hogy magasabb induló példányszámban, kiadói marketinggel jelenjen meg majd az első könyvetek.

 

Hány példányt lehet eladni egy regényből? 

A könyvpiac magához tér a sokkból

 

 

Hány példányt lehet eladni a könyvből? – ezt a kérdést nagyon sokszor hallottam már. Az a rossz hírem, hogy ma már nehezebb több ezer példányt eladni egy címből, de rögtön biztatlak is: ha a kiadó és te is megteszel mindent, hogy sokakhoz jusson el a könyved, akkor nincs lehetetlen.

 

Amióta létrehoztam a saját könyvkiadómat, rálátok más szerzők eladási adataira is. Igaz, ez kicsit félrevihet, mert az általam bevezetett szerzők iránt elsősorban a Fejős Éva-olvasók érdeklődnek, de természetesen a könyvesboltokban véletlenül is ráakadhat egy vásárló egy új szerző kötetére; más kérdés, hogy kibírja-e a pénztárcája, hogy több ezer forintért ismerkedjen valami újjal, és ne csak a régi, szeretett szerzői köteteit vegye meg. 

Mielőtt továbbmennék, mondok néhány szót a saját számaimról. Amikor még az Ulpius volt a kiadóm (2008-2012 között), a fogyásjelentések szerint egy új címemből több mint húszezer kötetem fogyott el. Ez köszönhető volt az Ulpius nagyon erős marketingjének és saját bolthálózatának is – amellett, hogy a történeteimet gyorsan megszerették az olvasók –, azonban tény, hogy az új címeim eladása nem feltétlenül lassult le nagyon az egy év után sem, például öt év alatt a Hotel Bali több mint ötvenezer példányban kelt el (és még ma is néhány ezret megvásárolnak belőle évente). 

61954239_2649615755066936_6851200361630269440_n.jpg

Akkoriban, vagyis 2013. előtt az olvasók rászoktak az akciókra, elsősorban az Ulpius vitte ebben a prímet (2+1, 1+1, 3+2 stb.), és ez nagyon sokat jelenthetett egy szerző felépítésében, mert rengeteg új olvasót hozhatott, ugyanakkor szinte totál a padlóra küldte a könyvpiacot. Emlékszem, nagyon sok olvasó azt kérdezte tőlem is, ha megkap egy könyvet egy másik mellé ingyen, akkor miért fizessen a kettőért kétszer 3000 forintot? 

Az Ulpius bedőlése és az Alexandra-boltok átalakulása után síri csönd támadt a könyvpiacon. A vásárlók nem értették, miért kellene 3-4000 forintot fizetniük egy könyvért, ha addig jóval olcsóbban hozzájuthattak sikerszerzők köteteihez is. (Ami azért kristálytisztán jelezhette volna előre a végjátékot, hiszen például az Ulpius is fizette a rengeteg üzletre a bérleti díjat, a bérköltségeket, kellett – volna – fizetniük a nyomdát, a közreműködőket, a szerzőket; vagyis lehetetlen 1000-1500 forintos könyvárból gazdaságosan működtetni az egész rendszert.) 

Az Ulpius végjátéka és a nagy csend után lassan szerencsére újra feléledt a könyvpiac, bár ma már nincsenek hatalmas akciók. Hiszen ki akar folyamatosan mínuszos lenni, vagy nullára kijönni? Tartozni szerzőknek, fordítóknak, szerkesztőknek, grafikusoknak, tördelőknek, nyomdáknak, és minden más közreműködőnek?

Azonban éppen a magas könyvárak miatt már nem vásárolnak egyetlen, vágyott könyv helyett tízet az olvasók (és sokan már az e-könyveket preferálják, vagy külföldi regény esetén inkább az eredeti nyelven megjelent e-könyvet veszik meg). A vevők nagyon sokszor célirányosan mennek a könyvesboltba, és a magas könyvárak (amelyek részint azért ilyen magasak, mert a terjesztők és kereskedők 55-65 %-át is elvihetik az árnak) miatt nehezen csábulnak el, kisebb eséllyel ismerkednek meg számukra még új szerzők köteteivel. Természetesen az én eladásomat is érinti ez a folyamat, csakhogy a boltokban kieső eladást a saját kiadóm webshopjában nagyjából be tudom hozni. A webshopban azért tudom olcsóbban árulni a könyveket, mert a csomagolási, webshop-karbantartási jutalék és a tárolás költsége alacsonyabb, mint a terjesztői-kereskedelmi jutalék. A webshop bevezetése hosszú ideig tartott és elég sok hirdetést kellett és kell közzétennem, azonban a hozzám és a regényeimhez ragaszkodó olvasóim ma már gyakran nálam veszik meg előrendelésben, olcsóbban a könyveimet, és az általam kínált más szerzők könyveit is. Így a saját új címeimre nagyjából érvényes ma is az első évi tizenöt-húszezres fogyás, persze nem mindegyikre, hanem csak a fikciós regényekre. De mindenképpen megdrágult a vevőszerzés és lelassult az eladási folyamat, ez annak is köszönhető, hogy nincsenek hatalmas akciók, hiszen lehetetlen hosszú távon életben maradni, ha olcsóbban adod a könyvet, mint amennyi a költséged. Csak egy példa a fogyás lelassulására, a Hotel Balival szemben: a Nápolyi vakáció című regényem 2013 telén, vagyis lassan hat éve jelent meg, és most tart nagyjából 34-35 ezer eladott példánynál, míg annak idején a Hotel Bali öt év alatt több mint 50 ezer példányban fogyott el.

 

Egy elsőkötetes szerzőt bevezetni a piacra – éppen a fenti folyamatok miatt – nem egyszerű, de nem is lehetetlen. A legjobb, ha a kiadónak van rá többmilliós marketingbüdzséje (na ez az, ami általában nincs, vagy csak olyan kiemelt szerzők kapják meg, akiket gyakran láthatunk a tévében), de ha nem áll rendelkezésre ilyen nagy marketingkeret, akkor más eszközöket kell igénybe venni – figyelemmel arra, hogy a könyvesboltban az újdonságok is csak néhány napig látszanak, mert az újdonság is csak néhány napig újdonság ebben a hatalmas zajban, amikor van olyan nap, hogy akár száz cím is megjelenik.

Legközelebb az elsőkötetes szerzők köteteinek fogyásáról, olvasókhoz való eljutásáról, eljuttatásáról írok. Addig is, ha részt vennétek a Regényíró november kihívásban, és szeretnétek egymástól, tőlem egy kis segítséget kapni hozzá, lépjetek be a Regényíró november csoportba a Facebookon.

Mit változtat az életeden a regényírás?

A Regényíró novemberrel kapcsolatosan többen kérdeztétek, miben változtatja meg az embert az írás, sőt konkrétan a regényírás. Nagyon sok változásra számíthattok, és most nem fizikai változásra (felfedeznek, kiadód lesz stb.) gondolok! Hanem inkább arra, hogy kreatívabb, magabiztosabb leszel, és sokkal sikeresebben oldod meg a problémáidat.

 

Az én életemben a regényírás egyfajta elvonulásként és pozitív meditációként is működött annak idején, amikor csak hobbi volt: azzal, hogy eljutottam egy álomvilágba, elhittem, hogy minden megvalósulhat a valóságban is. Ráadásul amikor egy másik karakter bőrébe bújsz, akkor – akaratlanul is – fejlődik az empátiád, és, bármilyen furcsa is, rájössz, hogy másoknak nagyobb problémáikat lehetnek, amelyeket adott esetben remekül meg is oldanak.

 

A Regényíró november nem az én ötletem, az Egyesült Államokban már régóta nagyon népszerű ez a kezdeményezés. A szabályokat nagyjából onnan hoztam: naponta legalább 10.000 karaktert kell írni (szóközökkel együtt), én azt mondom, tegyük ezt a számot 10.000 és 15.000 közé. Nincs csalás, a napi adagot mindig az adott napon kell megírni, méghozzá azért, mert

  1. ha nem ezt teszed, fel fogod adni néhány napon belül,
  2. szorgalomra tanít, rávesz, hogy naponta foglalkozz a történeteddel, a szereplőiddel – ezért később hálás leszel, mert sokkal jobban tudsz majd koncentrálni, új nézőpontokat bevinni egy sztoriba, de akár a saját látásmódodba is.

 

A Regényíró novemberhez nem kell tudnod regényt írni, az viszont nagyon jó, ha sok-sok regényt elolvastál már, mert akkor az elakadásaid is csak ideiglenesek lesznek, a megoldást egy-egy olvasmányélményed is adhatja.

 

Mit kaptam én a regényírástól?

Ma már nem hiszem, hanem tudom, hogy bármi megvalósítható. Nem csupán a könyvekben, hanem az életben is. Bár minden regényem írásánál jön a mélypont, de ma már gyorsan átlendülök rajta, és ez kihat az életem mélypontjaira is. Hogyan? Az írásnál úgy próbálok meg kijönni a gödörből, hogy akár többféle megoldást kipróbálok, hogy újra “beinduljon” a sztori. Ugyanígy teszek a konkrét problémáimnál is: végigveszek olyan lehetőségeket is, amelyekre regényírás nélkül valószínűleg nem is gondolnék. És hát akkora öröm, amikor magával visz, sodor a történet, és a fordulatok engem is meglepnek, hogy folyamatosan megvan a boldogsághormonom. Ez természetesen az egész gondolkodásmódomra kihat, a kapcsolataimra, a barátságaimra, az életemre. 

 

Az első regényt nem azért írod meg, hogy kiadják. Az első regényedet azért írod meg, mert érzed, hogy MEG KELL ÍRNOD. És aztán ugyanez az érzés hajt majd a másodiknál, a harmadiknál…

 

 

De az is lehet, hogy egész életedben csupán egyetlen regényt írsz majd. Mégis hatással lesz az életedre. Próbáld ki, és meglátod, mennyire megerősödsz belül, ha megírod a könyvedet! A Regényíró november csoporthoz itt tudsz csatlakozni.

 

15 szempont, amit figyelembe kell venned, amikor könyvkiadót keresel a kéziratodnak

 

Bár sokan azt hiszik, hogy az első regényem volt 2008-ban a Bangkok, tranzit, és rögtön kiadót találtam a kézirattal sőt elsőkönyves siker lett, a valóság az, hogy majdnem húsz évet vártam a sikerre, miközben írtam az újabbnál újabb regényeimet, újságíróként kezdtem dolgozni, és időnként elküldtem egy könyvkéziratomat egy kiadónak.

 

Voltak sikerek, persze, lettem második regénypályázaton, csakhogy csődbe ment a kiadó, mielőtt még megjelent volna a könyvem, és 1999-ben kiadták – a kiadó kérésére szerzői álnéven – a Holtodiglan című regényemet. Ám nem jött az a nagy siker, amit vártam tőle – de sok évvel később, 2013-ban nagyon sokat segített abban, hogy el tudjak válni az akkori kiadómtól, az Ulpiustól: ugyanis létrehoztam a saját könyvkiadómat, az Erawant, és új címen megjelentettem ezt a regényt. A szerződésem értelmében új kéziratra opciója volt az Ulpiusnak, ez viszont az egyik régi könyvem volt, ami 1999-ben kevesekhez jutott el, 2013-ban viszont megmentett, és a szerzői szabadsáomat adta vissza. De nem rohanok most ennyire előre, csak azokról az évekről írok, amikor könyvkiadót kerestem a kézirataimnak. Mit kellett volna tudnom, amit ma tudok? Mivel érvényesültem volna gyorsabban? (Bár sosem a gyors siker volt a célom, szóval valójában örülök, hogy a saját tempómban a saját utamat járhattam, járhatom.)

De te talán gyorsabb tempót szeretsz, úgyhogy leírom, mi az a 15 szempont, amit figyelembe kell venned, amikor kiadót keresel a regénykéziratodnak:

 

1. Az, hogy elolvassák-e egy kiadóban a kéziratodat, szerencse kérdése is. Ám a figyelemfelkeltő levél és a legdinamikusabb/legfontosabb/legolvasmányosabb részlet a könyvből sokat segíthet! Rövid levél, hosszabb részlet (vagy akár a könyv maga)

 

2. Ha felfigyelnek a kéziratodra, még rengeteg munka vár rád és a szerkesztődre. Az is lehet, hogy szinte újraíratják veled a regényt.

 

3. Minden könyvnek megvan a maga sorsa. Lehet, hogy amivel most házalsz, sosem lesz sikeres. Ettől még egy korábbi, vagy akár két-hárommal későbbi meghozhatja az áttörést!

 

4. Érdemes e-könyvben, magánkiadásban megjelentetned legalább egy könyvedet, mert annak sikerére, fogyására felfigyelhet egy kiadó, és szívesebben szerződik veled, illetve te is hivatkozhatsz rá, valamint a letöltési adatokra.

 

5. Ha sokat írsz, akkor nem a kiadás vezérel, a cél maga az írás, méghozzá a repülés miatt, amit írás közben megélhetsz. Így hát nem fogsz elkeseredni, amikor nem reagálnak a kéziratodra, vagy azt mondják, hogy nem alkalmas megjelentetésre, hanem – mivel nem tudsz élni már az érzés nélkül – írod a következőt!

 

6. Sosem sértődhetsz meg a szerkesztői véleményen. A szerkesztő azért van, hogy még jobb legyen a könyved!

 

7. Szerencsére egyre több könyves eseményen találkozhatsz a könyvkiadók szerkesztőivel is. Érdemes ellátogatnod a Könyvfesztiválra, Könyvhétre, ahol beszélgethetsz velük, tippet kérhetsz, hogyan juttathatnád el hozzájuk a kéziratodat úgy, hogy bele is olvassanak.

 

8. Olvasnak kéziratot a kiadókban, ezt tanúsíthatom. Ha úgy tapasztalod, hogy nem, akkor küldd el a kiadó(k)nak következőt is, hiszen tudod, minden könyvnek megvan a sorsa.

 

9. Ha szerződést kapsz, akkor is fel kell készülnöd rá, hogy nagy eséllyel elsőre nem fogja elnyerni a tetszésedet a borító, amit majd a könyvedhez terveznek, de később imádni fogod. A borítótervezés egy szakma, bízz meg a szakemberekben!

 

10. A szerkesztő átírja a könyvedet, ha leszerződtök. Tele lesz korrektúrajelekkel. Egyesével nézd végig a javaslatait, sokat tanulsz belőlük, és később már nem fogod ugyanazokat a hibákat elkövetni.

 

11. Egyre ritkábban fizetnek előleget a kiadók a szerzőknek (kivéve, ha kiemelt szerzőkről van szó), a szerzői jogdíjat az eladás után adják. A jogdíj mértéke általában a könyv nettó árának minimum 7, maximum 12-15%-a (növekvő jogdíjskála alapján, vagyis például 3000 eladott példányig 7% a jogdíj, 5000-ig 8% és így tovább, 10% feletti jogdíj jellemzően már elég magas eladás után jár). 

 

12. A szerzői jogdíjat évente egyszer, vagy akár kétszer, négyszer is kiszámolhatják neked a fogyásjelentés alapján, a szerződésedtől függően. A legtöbb szerző évente egyszer kapja kézhez az előző évi fogyása után a jogdíjat.

 

13. Lehet, hogy kevesled a 7-10%-ot, de azt tudnod kell, hogy a könyv árának 55-65%-át eleve jutalékként kifizeti a kiadó a terjesztésért. Továbbá fizeti a nyomdát (ez a legnagyobb költség), a szerkesztőt, korrektort, tördelőt, grafikust, illetve a reklámot is.

 

14. Kis kiadó vagy nagy kiadó? Nehéz kérdés. Egy kis kiadóban valószínűleg több figyelmet kap a könyved, viszont vélhetően nincs saját üzletük, ahol bolti reklámot kaphatnál, és a kis kiadók nem fogják őrült példányszámban kinyomni a könyvedet, tehát nemigen fog látszani a könyvesboltokban. A nagy kiadóknak viszont napi 5-6 vagy több megjelenésük is lehet, nem feltétlenül rád költik a teljes marketingkeretüket, és talán nem tudnak annyira figyelni rád, mint a kisebb kiadókban.

 

15. A kiadód el fogja várni tőled, hogy az összes lehetséges eszközöddel segítsd a könyv sikerét, de ez a te érdeked is! Járj olvasótalálkozókra, beszélgess, közölj részleteket a Facebook-oldaladon, készíts Instagram-profilt, jelentkezz be élő adásokban, kérj véleményt az olvasóidtől és közöld őket stb.

 

Egy zárt csoportban már most felkészülünk a Regényíró novemberre, segítelek Titeket tanácsokkal, és egymásnak is tudtok tippeket adni, a tapasztalataikat megosztani a csoportban. Itt tudsz csatlakozni!

 

A Facebook-oldalamon pedig holnap, szerdán kora délután élőben válaszolok a csoportba érkező, regényírással, könyvkiadással kapcsolatos kérdésekre.

Magánkiadásban vagy profi kiadónál jelentesd meg a könyved?

 

Nagyon gyakran kerestek meg azzal a kérdéssel, hogy miután megírtátok életetek első (sokadik) regényét, hogyan érdemes elindulnotok, hol jelentessétek meg?

2019-ben már nincs tuti recept. Az azonban biztos, hogy a jó kézirat mellett sok-sok utánjárásra, önpromócióra és szerencsére is szükség van ahhoz, hogy a könyved sokakhoz eljuthasson.

 

Adott a sikerhez egy jó regénykézirat. Elküldted már egy csomó kiadónak, többen válaszra sem méltattak, mások nem áltatnak, azt mondják, esetleg megjelentetik kis példányszámban – pedig azt hitted, egy csapásra felfedeznek és sokakhoz eljut a történeted. Azon gondolkodsz, hogy a magánkiadás vezet a sikerhez, de nem tudod, mennyibe kerül, hogyan indulj el. 

Most adok néhány ötletet, és számolgatni sem lesz nehéz, ha elolvasod ezt a bejegyzést.

 

  1. Magánkiadásban szeretnéd megjelentetni a könyvedet. Mit tegyél?

 

Keress profi szerkesztőt!

 

Mindennek az alapja, hogy szerkesztőd és korrektorod legyen, mert még a legbefutottabb szerzőknek is nagyon nagy segítséget nyújt a szerkesztő, egy külső, értő szem. A szerkesztő véleményt mond a történetről is, nem csupán stilisztikai megoldásokban segít, sőt bizonyos részek átírására javaslatot tesz.

 

A szerkesztés díja szerzői ívenként 10 ezer forint plusz áfától kezdődik. Egy szerzői ív szóközökkel együtt 40 ezer karakter.

 

A korrektor ezután elvégzi a nyelvi javításokat, illetve a betördelt verziót is újraolvassa, javítja az elválasztásokat stb. A díja 5000 forint plusz áfától kezdődik szerzői ívenként. Ha nem akarod nyomtatásban, csak e-könyvben megjelentetni a könyvet, akkor a korrektorral már meg tudsz állapodni kb. 2500 forint(tól) plusz áfa/szerzői ív díjazásban is.

 

Nyomtatásban látnád viszont a könyvet?

Ezután jön a tördelő, aki betördeli a könyvedet nyomdakészre. A tördelés sem olcsó, oldalanként 300 forinttól akár 1000 forintig is felmehet az összeg, utóbbi például nem kirívó akkor, ha illusztráltak az oldalak.

 

Borítót kell terveztetned grafikussal, erre különböző árakat találhatsz, de 30 ezer forint alatt nehezen fogod megúszni, és még a választott grafika, kép felhasználásáért is fizetned kell.

 

És a végén elküldöd nyomdába a könyvet. Minél nagyobb példányszámban rendeled meg, annál kedvezőbb árajánlatot fogsz kapni, de érdemes felmérned a piacot, és a helyeket, ahol el tudod adni a könyvet. Egy kb 300 oldalas könyvet nagyjából 350 forinttól nyomnak ki (papírtól, borítótól, felületkezeléstől függően ez jóval drágább is lehet), ha több ezer példányban rendeled meg. Viszont miért is rendelnéd meg több ezer példányban, ha elsőkötetes vagy, és nem tudsz magadnak reklámot, kihelyezést vásárolni?

Viszont ha csak néhány száz példányban nyomtattatod ki, akkor magasabb a nyomdaköltség, és nem hiszem, hogy bejön a ráfordításod, ráadásul nehéz lesz nagy olvasótábort építeni. Ráadásul terjesztőt kell keresned, aki vállalja, hogy eljuttatja a könyvedet a kereskedőkhöz! (Veled, ha elsőkönyves vagy, és nincs különösebb reklámod, nemigen fognak közvetlenül leszerződni a nagy bolthálózatok, ezért van szükséged terjesztőre.)

 

A terjesztő leveszi a könyved árának 55-65 %-át, ez a kereskedők és a terjesztő jutaléka. Vagyis, arra kell számítanod, hogy egy négyezer forintos könyvből hozzád kb. 1600 forint jut majd vissza, az is minimum egy hónappal az aktuális eladást követően (de egyes terjesztőknél akár 3 vagy 6 hónappal később).

 

Tehát, ha magánkiadást választasz, és nyomtatásban is megjelentetnéd a könyvedet, akkor bizony nagyon mélyen a zsebedbe kell nyúlnod, és még nem beszéltünk a reklámról. Vannak boltok, hálózatok, ahol vásárolhatsz jó kihelyezést, ez egyre ritkább egyébként, mert a nagy hálózatoknak már saját kiadójuk van, és a saját kiadványaikat is egyre fontosabb feltűnően “tálalniuk” ebben a hatalmas zajban, amikor naponta több új könyv jelenik meg, és új címektől roskadoznak a könyvesbolti polcok. Ez persze jó a vásárlóknak, hiszen óriási a választék, még a szerzőknek is jó, mert ha egy vevő egy könyvért bemegy a boltba, lehet, hogy négy másik kötetet is felfedez és megveszi. De nem igazán jó neked, ha első kötetes szerző vagy és magánkiadásban jelentetted meg a könyvedet, mert alig fogod észrevenni a sajátodat többi könyv között. Még én a harminc jelenleg is kapható könyvemet is alig-alig veszem észre egyes boltokban, ráadásul érdemes azt is tudni, hogy a boltvezetőkön is múlik, hová kerül a könyved. Kirakják-e egyáltalán, vagy napokig-hetekig a raktárban marad? Én is tudok olyan nagy budapesti boltot, frekventált helyen, ahol – bár ha kirakják, elég jó a fogyás – az új könyveimet csak hosszas raktári várakozás után teszik ki.

 

Szóval számíts rá, ha magánkiadásban, nyomtatásban könyvet adsz ki, akkor hiába erős a közösségi médiás jelenléted (ez az alap, de erről majd később írok), reklámra mégis költened kell, hogy kialakítsd az olvasótáborodat.

 

Mi az olcsóbb lehetőség?

Mindenképpen az e-könyv, amit sokkal jobban tudsz marketingezni, és a nyomdaköltséggel nem kell kalkulálnod. A költséged a szerkesztő, a korrektor, a borítótervezés díja, illetve az e-könyv profi elkészítésének költsége, ami néhány ezer forintos tétel.

Ha kész az e-könyved, akkor beárazhatod, és fel is tudod tölteni a különböző e-könyv árusító oldalkra – ha kezdő szerző vagy, azt javaslom, egy ideig add ingyen, vagy legalábbis nagyon olcsón a könyvedet, és próbáld népszerűsíteni az ismerőseid között, hozd létre a Facebook-oldaladat, közölj rajta részleteket stb.

 

2. Könyvkiadót keresel

A legprofibb akkor lesz a kiadványod, ha szakemberekre bízod magad. Ugyanakkor kiadót találni nem egyszerű, bár nem is lehetetlen, persze némi szerencse is kell hozzá a jó kéziraton kívül. A lényeg, hogy a kiadó azt érezze, hosszú távon tudtok együtt dolgozni, nagy potenciál van benned, megteszel mindent azért, hogy közösen sikerre vigyétek a könyvet, és a várható további könyveidet. Ma már nem bújhat el a szerző az elefántcsonttoronyba, a promóciókban személyesen részt kell venned, tárcákat írnod női lapokba (ha felkérnek), rendszeresen posztolni az oldalaidon és még sorolhatnám.

 

Arról, hogy hogyan tudsz bejutni a kéziratoddal egy kiadóhoz, legközelebb írok.

 

Ha szeretnél részt venni a Regényíró november kihívásban, a zárt Facebook-csoportomhoz csatlakozva segíteni foglak tanácsokkal, válaszolok a kérdésekre és lendületet adok, ha elakadsz.

 

Fejős Éva

újságíró, regényíró, könyvkiadó

 

 

 

süti beállítások módosítása