A Regényíró novemberrel kapcsolatosan többen kérdeztétek, miben változtatja meg az embert az írás, sőt konkrétan a regényírás. Nagyon sok változásra számíthattok, és most nem fizikai változásra (felfedeznek, kiadód lesz stb.) gondolok! Hanem inkább arra, hogy kreatívabb, magabiztosabb leszel, és sokkal sikeresebben oldod meg a problémáidat.
Az én életemben a regényírás egyfajta elvonulásként és pozitív meditációként is működött annak idején, amikor csak hobbi volt: azzal, hogy eljutottam egy álomvilágba, elhittem, hogy minden megvalósulhat a valóságban is. Ráadásul amikor egy másik karakter bőrébe bújsz, akkor – akaratlanul is – fejlődik az empátiád, és, bármilyen furcsa is, rájössz, hogy másoknak nagyobb problémáikat lehetnek, amelyeket adott esetben remekül meg is oldanak.
A Regényíró november nem az én ötletem, az Egyesült Államokban már régóta nagyon népszerű ez a kezdeményezés. A szabályokat nagyjából onnan hoztam: naponta legalább 10.000 karaktert kell írni (szóközökkel együtt), én azt mondom, tegyük ezt a számot 10.000 és 15.000 közé. Nincs csalás, a napi adagot mindig az adott napon kell megírni, méghozzá azért, mert
- ha nem ezt teszed, fel fogod adni néhány napon belül,
- szorgalomra tanít, rávesz, hogy naponta foglalkozz a történeteddel, a szereplőiddel – ezért később hálás leszel, mert sokkal jobban tudsz majd koncentrálni, új nézőpontokat bevinni egy sztoriba, de akár a saját látásmódodba is.
A Regényíró novemberhez nem kell tudnod regényt írni, az viszont nagyon jó, ha sok-sok regényt elolvastál már, mert akkor az elakadásaid is csak ideiglenesek lesznek, a megoldást egy-egy olvasmányélményed is adhatja.
Mit kaptam én a regényírástól?
Ma már nem hiszem, hanem tudom, hogy bármi megvalósítható. Nem csupán a könyvekben, hanem az életben is. Bár minden regényem írásánál jön a mélypont, de ma már gyorsan átlendülök rajta, és ez kihat az életem mélypontjaira is. Hogyan? Az írásnál úgy próbálok meg kijönni a gödörből, hogy akár többféle megoldást kipróbálok, hogy újra “beinduljon” a sztori. Ugyanígy teszek a konkrét problémáimnál is: végigveszek olyan lehetőségeket is, amelyekre regényírás nélkül valószínűleg nem is gondolnék. És hát akkora öröm, amikor magával visz, sodor a történet, és a fordulatok engem is meglepnek, hogy folyamatosan megvan a boldogsághormonom. Ez természetesen az egész gondolkodásmódomra kihat, a kapcsolataimra, a barátságaimra, az életemre.
Az első regényt nem azért írod meg, hogy kiadják. Az első regényedet azért írod meg, mert érzed, hogy MEG KELL ÍRNOD. És aztán ugyanez az érzés hajt majd a másodiknál, a harmadiknál…
De az is lehet, hogy egész életedben csupán egyetlen regényt írsz majd. Mégis hatással lesz az életedre. Próbáld ki, és meglátod, mennyire megerősödsz belül, ha megírod a könyvedet! A Regényíró november csoporthoz itt tudsz csatlakozni.
